A káptalan a székvárosban végezte az istentiszteletet, a vidéki községek népének vezetői a parochus-papok voltak. Szent István elrendeli, hogy minden tíz község templomot építsen, és adjon neki illő dotácziót. Egyházi fölszerelésről ő gondoskodik, papról és misekönyvről a püspök. A papság előjogát, a "libertas clericorum"-ot királyaink is biztosítják. Ennek főrésze a "privilegium fori." A parochiális szervezet kifejlődésével a helybeli tized a lelkészre szállott, utóbb a tizedet elvonták a lelkészek jövedelméből és a parochusoknak a tized egy negyedével, majd tizenhatodával kellett megelégedniök. A székesegyházi papság 464tagjaiból alakultak ki a káptalanok testületei, a parochiális papok pedig a káptalanok tagjaiból kinevezett főesperesek, archidiaconusok hatalma alá kerültek. A Heves vármegye területén lévő XIV. századbeli archidiaconatusokat és parochiális községeket a pápai tizedlajstromokból ismerjük. A pápai tizednek Heves vármegye területére vonatkozó rovatai Vitus János és Gaspari Péter tizedszedők jegyzékében találhatók. Az 1332-1337-i befizetéseket összegezve, úgy találjuk, hogy az egri völgy egyenesen az egri püspöktől függött, Heves vármegye többi területe pedig három: a hevesi, patai és kemeji főesperességek alá tartozott.

A parochiák a következők az egri völgyben: Tárkány, Felnémet, Harangozó-utcza, Szent-Mihály, Szent-Jakab temploma, Tihamér, Kistálya, Nagytálya és Maklár. A hevesi főesperességben: Varasszó, Szent-Erzsébet, Lelesz, Poósváralja (Poustarnalia) - ( az 1771-i jegyzékben Pousvaralia), Sirok, Szólát (Szalók, Zolouch), Verpelét, Buda, Debrő, Farnos, Poroszló, Kürű, Köre, Fokóró, Alattyán, Mizse, Fogacs, Kál, Erdőtelek (Ertekekel, Érdewteluk), Alatka (Alak), Heves, Halch, Tarna, Fedémes, Bakta, Subcastrum Episcopi (Szarvaskő), Bátor, Kerecsen, (Kerechev), Szikszó (Zekzou), Abony, Buda, Nána, Sarud (Sorousd), Deménd (Demyán), Pél (Pehel), Bocs (Buche), Boczonád (Bachanád). E szerint a hevesi főesperességben 36 plebánia volt. - .....