Új lap - 1
 
X. század
 
XI. század
 
XIV. század
 
XV. század
 
XVI. század
 
XVII. század
 
XVIII. század
 
XIX. század
 
XX. század
 
XXI. század
 
Térképek
.

Időjárás

 
Hirdetések
A színeket a kódban itt találod
 
 
SZEDERKÉNYI NÁNDOR

 

 

Révész László:
Veretekkel díszített lószerszámok a honfoglalás kori női és férfi sírokból


/. Lószerszámdíszek a női sírokból.
 

A magyar honfoglalás kori leletanyag karakterisztikus csoportját alkotják a rozettás lószerszámveretek. Szerepüket már a századforduló táján felismerte a kutatás és megtalálta analógiáikat is a keleti styeppéken. Ezt követően Fettich N. foglalkozott részletesebben ezen emlékanyaggal. Felvetette annak lehetőségét, hogy a rozettás veretek formai gyökereit a bőr- vagy textil rátétes díszítményekben kereshetjük, s mintakincsükben a kazár hatás dominál. Mindezek alapján a minuszinszk-vidéki eredet mellett tört lándzsát, és úgy vélte: Még a hazai X. századi sírokban talált veretsorok döntő többsége is a Kárpátoktól keletre, Ny-Levédiában készült. A rozettás lószerszámzat rekonstruálását László Gy. végezte el a koroncó-bábotai és gyomoréi leletek segítségével, s módosította Fettichnek a hencidai veretsort helyreállító munkáját. Már ő is felfigyelt arra, hogy a hiteles leletek javarésze női sírokból való, s úgy vélte: az előkelő asszonyok hozományba kapták a díszes lószerszámot. E kérdést a lelőhelyek összegyűjtésével Szőke B. tisztázta. Megállapította, hogy Erdély és a Kisalföld északi részének a kivételével a rozettás lószerszámok az egész Kárpát-medencében elterjedtek, s az azokat használó nők ruházata, ékszertípusai meglepően egységesek: Jellemzőik az öntött, áttört hajfonatkorongok, a fejes gyűrűk, pántkarperecek és a veretes csizmák, hagyatékukat a vezető- és középréteg első csoportjába sorolta, mely élesen elválik a csüngős ruhadíszekkel jellemezhető második csoporttól. A kutatás következő állomását Mesterházy K. munkája jelenti, aki Szőke B. nyomdokain járva megállapítja, hogy a rozettás véreteket tartalmazó temetkezések legtöbbje magányos sír. Más részük páros sírokból vagy kiscsaládi temetőkből látott napvilágot, s ismét mások köznépi temetőkben, vagy közvetlenül azok szomszédságából kerültek elő. Ezek használói véleménye szerint egy falu, vagy még nagyobb közösség élén állottak, vagy a főnök felesége(i) lehettek. Megállapítja, hogy a többnyire rendkívül kopott véreteket hosszú ideig, alkalmanként több generáción keresztül használhatták, mert rangjelző tárgyak voltak. Sírba kerülésük legkésőbbi időpontját a 960-70-es években határozza meg. Véleménye szerint az egyenletesen eloszló rozettás lószerszámos sírok egy-egy nemzetségfői szállásra utalnak.

….

Karéjos véreteket, ha nem is nagy számban, de ismerünk a Kárpát-medence más X. századi temetőiből is (Bihar-Somlyóhegy 8. sír, Erdőtelek-Bernáthegy, Jánoshalma-Kisráta, Kajárpéc, Kenézlő-Fazekaszug II. 29. sír, Kiskeszi, Ladánybene-Benepuszta, Tiszakécske, Tuzsér-Boszorkányhegy 6. sír, továbbá Karos-Eperjesszög I. 1936/1. sír, Karos-Eperjesszög III/ll. sír). Részletes feldolgozásukat a veretes övek kapcsán fogjuk elvégezni, most csak néhány fő jellemzőjükre szeretnénk felhívni a figyelmet: Fő elterjedési területük a Felső-Tisza vidék és a Duna-Tisza köze, s-a tárgyalt karosi veretsor kivételével - valamennyi rangos, fegyveres férfisírokból látott napvilágot. Az értékelhető leletegyüttesekben övveretekként szerepelnek, s meglehetős biztonsággal a X. század első felére keltezhetjük valamennyit. 26

……
 26 Mesterházy K., 1989-90. 239. Az ókécskei, erdőteleki és a kiskeszi leleteket a honfoglalók első nemzedékéhez köti. A kajárpéci leleteket Kovács L., Honfoglaló magyar leletek a kajárpéc (Győr-Sopron-Mosón m.) - gyűri kavicsbányában. Com-mArchHung (1993) sajtó alatt lévő dolgozatából ismerem, szívességét ezúton is köszönöm.

 A Duna-Tisza közén számontartott lelőhelyek egymástól gyakran nagy távolságra esnek (Balotaszállás-Balotapuszta, Kiskunhalas-Dénes M. u., Soltszentimre, Törtei, Nyár-lőrinc-Bogárzó dűlő), talán csak a Tápió és a Tisza közé eső sávban sűrűsödnek valamelyest (Tápiószele, Heves-Kapitányhegy, Jászfényszaru, Tiszanána-Cseh tanya). Észak-Magyarországot egyedül a pilinyi lelőhely képviseli. 

Nem egységes a rozettás lószerszámos temetkezések leletkörnyezete sem. Szakirodalmunkban Szőke B. munkássága nyomán meggyökeresedett az a nézet, mely szerint a leletek zöme magányos sír volt, s eredményeit átvette Mesterházy K. is, megállapítván, hogy ezzel is hangsúlyozták a közösségtől elkülönülő előkelő rangos voltát. Ha azonban tüzetesebben szemügyre vesszük az érintett leleteket (Balotaszállás, Bordány, Gic, Gyömöre, Heves, Kiskundorozsma, Kiskunhalas, Koroncó-Rácdomb, Koroncó-Ujtelep, Makó, Mezőmegyer, Németszentpéter, Sarkad, Sárospatak, Soltszentimre, Szatymaz, Szeged-Négyhalomdűlő, Szinyér, Tápiószele, Tengelic, Zselickislak), megállapíthatjuk, hogy túlnyomó többségük lelőhelyét régész még csak nem is látta, nemhogy hitelesítő ásatást végzett volna ott. Javarészük ajándékozás vagy vétel útján került a múzeumokba, olykor évtizedekkel előkerülésük után.

A Duna-Tisza közén számontartott lelőhelyek egymástól gyakran nagy távolságra esnek (Balotaszállás-Balotapuszta, Kiskunhalas-Dénes M. u., Soltszentimre, Törtei, Nyár-lőrinc-Bogárzó dűlő), talán csak a Tápió és a Tisza közé eső sávban sűrűsödnek valamelyest (Tápiószele, Heves-Kapitányhegy, Jászfényszaru, Tiszanána-Cseh tanya) 48 . Észak-Magyarországot egyedül a pilinyi lelőhely képviseli.

 48 Balotaszállás-Balotapuszta: Dienes /., 1972. 55., 62; Soltszentimre: László Gy., 1943. 33^44; Törtei-Demeter tanya: PóstaB., 1896. 30-39; Törtei-Nyilas vasúti megálló: Rég. Füz. Seri. No. 18. 1965. 53; Tápiószele: Rég. Tan. II. No. 1083; Jászfényszaru: Fettich N., 1931. 72-77; Heves-Kapitányhegy: Pataky V., 1939. 200-203; Tiszanána-Cseh tanya 2. sír: Dienes I., 1959. 210; Dienesl., 1961. 132; Kiskunhalas-Dénes M. u.: Rég. Füz. Ser. I. No. 18. 1965. 51.

Pataky V, 1939. A hevesi honfoglalás kori magyar sírlelet. Fol. Arch. 1-2.

 

A szív alakú szügyelőveretek párhuzamait az imént már áttekintettük, a tárgyalt darabokhoz a díszítés szempontjából egyedül a koroncó-bábotai leletek állnak közel. Jóval több kapcsolat fedezhető fel viszont a kantárdíszek és más honfoglalás kori leletek között. A nagyméretű kantárrózsák legközelebbi, de jóval kidolgozottabb párhuzamai a II. temető területén szórványként lelt darabok. Végső soron azonban e kompozíció változatai láthatók a karosi 11/29. sír, a karosi I. temető szórvány vereté, valamint a zempléni sír nagyobb kantárrózsái felületén is. Az öt kisebb kantárrózsa szinte pontos megfelelője - hasonló szerepben - az érsekújvári, rozettás lószerszámos 59., női sírból látott napvilágot 89. A közepes méretű szíj végek rokon darabja Magyarországról, ismeretlen lelőhelyről származik, és a balatonszemesi sírból.

 

89 Rejholcova, M., 1974. Vll.t. 17. Az északi Kisalföldön mindeddig egyedülálló rozettás lószerszámos női sír más díszítményei is szerteágazó kapcsolatokat mutatnak: A rozettás készlet kisszíjvégéin látható kutyaábrázoláshoz hasonló Kenézlőn, Gádoroson, Tengelicen került elő, a kerek, életfát ábrázoló szügyelődíszek (vagy kantárrózsák?) pompás párhuzama pedig az egyik szakonyi női sírból és Visontáról. A körben forgó háromlevelű indát ábrázoló veret rokon darabja Hevesről származik. Mindezeknek keleti kapcsolatai is kimutathatók. Tankejevkán, Bolsije Tiganiban, Arhangelszkaja Gorogyiscsén: Mesterházy K., 1989-90. 238-241.

 

<< VISSZA

 
 
 
 
 
Copyright © 2008 Alatka.hu e-mail: kurczl{kukac}gmail.com