Alatka
Az elpusztult település nagy részben Boconád, kisebb részben Heves, Tárnáméra és Tamazsadány határában. Alatka a megye D-i középső vidékén feküdt. A XIV-XVII. százada között a források lakott helyként említik. A XVII. század első felében még virágzott. A török alatt pusztult el, de ugyanebben az időben a kuruc és császári katonáktól is szenvedett a környék. Tehát több hatás vezethetett a falu elnéptelenedéséhez. Szabó János Győző szerint az Ós-Tarna egyik ága folyt el területén, mely mellé települt a falu.
Ma a Hevesi-síkon elhelyezkedő terület a magas árterek réti talajú, keményfás ligeterdős táj típusába tartozott, ahol halászattal és állattartással foglalkoztak.

Cserőháza
Elpusztult település Tarnazsadány határában. K-en, ÉK-en Báb és Alatka, Ny-on Méra (Tárnáméra), É-on Zsadány (Tarnazsadány) határolta. Először Cseröbáb névalakban (XV. század), majd a XVI. század közepétől Cserőháza formájában találkozunk vele a forrásokban. A Cseröbáb névalak - ha Báb etimológiájaként elfogadjuk a személynévi eredeztetést - utalhat a közvetlen szomszédban lévő faluval azonos tulajdonosra a Tárna egykori ága (Holt-Tarná) mentén, mely az előzőhöz képest cserjés, bokros helyen volt. Az azonos tulajdonos feltételezése azért valószínű, mert mind a két falu az Abák leányági rokonainak tulajdona volt. Azonos tulajdonosa a XV. százában lehetett a két falunak. Cserőházát 1552-ben már elhagyottként említi a forrás. A Hevesről a Tárna mentén és a Hevesről Gyöngyös felé vezető nagyút által közrezárt területen fekvő település a törököknek eshetett áldozatul.
A falu az alacsony árterü gyakori vízborítású ligetes, lápos tájtípusban települt meg, sok mocsári erdővel és náddal. A leginkább állattartásra és halászatra volt alkalmas a vidék.

 Farkasd
Elpusztult település Boconád és Heves között. A boconádi határ legdélebbi csücskében van 'fark', 'farka' földrajzi név, de ez a D-i határ nyúlványszerű alakjára utalhat, nem falunkra. Minden esetre ezeknek a földrajzi neveknek a közelében helyezhető el Farkasd is. Határosai Alatka, Boconád, Ányástelek, Besenyő(telek), Jenőtelek (?), Heves, valamint Heves határában legalább még egy ismeretlen falu. Szabó János Győző szerint a Tárna egyik mellékága mentén kell keresnünk.  Miké Károly ősvízrajzi rekonstrukciója szerint Farkasd K-i határán ismeretlen nevű vízfolyás folyik el.
A falu alföldperemi sík vidéken települt meg. Területe a barna erdőtalajú lösztölgyes tájtípusban volt, mely terület az erdőirtások helyén földművelésre is alkalmas volt, de a megélhetést elsősorban az állattenyésztés biztosította.

Báb
Elpusztult település Tarnabod határában. Az írott forrásokban a falu a XIV-XV. században fordul elő. A XVI. század közepén már deserta. A török hódításnak eshetett áldozatul a Hevesről a Tárna mentén vezető nagyúrtól 3-4 km-re fekvő település.
Szabó János Győző a patai főesperesség középkori faluhálózatát bemutató térképén a Tárna szerteágazó mellékágai közül a Csörsz-árok alatt folyó, még szabályozatlan Ős-Tarna (Kis/Holt-Tarná) mellé helyzei. A gond az, hogy Szabó János Győző nem jelöli meg a terület korabeli vízhálózatát is bemutató térképének forrásait. Feltételezhető azonban, hogy a XVIII. századi vízrajzot vetíti ki ebben az esetben is a középkorra. Az Ős-Tarnát illetően nyilván Litzner János XVIII. századi térképét vette alapul. A mellékágakat illetően azonban ismeretlen, hogy milyen térképet/térképeket használt. Láttuk azt, hogy a Tisza mentén sem volt elegendő a XVIII. századi vízrajz ismerete a magyar középkor - nem is beszélve a korai magyar középkorról -vízhálózatának rekonstruálásához.

Báb vidéke az alacsony árterek gyakori vízborítású, mocsári erdős, pangóvizes tájtípusába tartozott. A megélhetést elsősorban a halászat és az állattartás biztosította.

Anyás(telek)
Elpusztult település Boconád és Tárnáméra határában. Györffy György Boconádtól Ny-DNy-ra helyezi. Határosai Fogacs, Vécsfölde, Méra (Tárnáméra), Boconád, Farkasd (?), Besenyő(telek) (?) lehettek.
A falu a megye D-i középső vidékén, Szabó János Győző szerint az Ős-Tarna (Kis/Holt-Tarná) partján települt meg. A falu létezésének időszakában, a X-XI. (?) igen, viszont a XIII-XIV. században azonban nem ismerjük vízrajzi viszonyokat.
Területe a magas árterek időszakos árvízi elöntésü, réti talajú, keményfás ligeterdős tájtípusába tartozott, halászattal, állattenyésztéssel.