Új lap - 1
 
X. század
 
XI. század
 
XIV. század
 
XV. század
 
XVI. század
 
XVII. század
 
XVIII. század
 
XIX. század
 
XX. század
 
XXI. század
 
Térképek
.

Időjárás

 
Hirdetések
A színeket a kódban itt találod
 
 
SZEDERKÉNYI NÁNDOR
 

 

 Gy. Gömöri Ilona
A hevesi református egyházközség története

 

Átány leányegyházaként (XVIII. század elejétől a XIX. század elejéig)

A leírások szerint Heves és környéke a kérdéses időpontban a török pusztítás miatt szinte teljesen néptelen volt. Mindenesetre az bizonyos, hogy a lakosság 1690 előtt, a törökök ittléte idején arra kényszerült, hogy Heves északkeleti határába, a mai Alatka közelébe települjön ki. így a folyamatos vallásgyakorlat létét nem is lehetett nyomon követni. De ebben az időszakban a hevesi reformátusok már az átányi anyaegyházhoz tartoztak a szomszédos puszták, Tenk és Szárazbő reformátusaival együtt. A kapcsolatra utaló első adatunk 1731-ből származik, amikor a gyöngyösi vármegyei közgyűlés utasítására a megyében levő egyházi javakról összeírás készült. Eszerint Hevesen az „itt saját birtokon élő helvét hitvallású nemesek az átányi helvét hitvallású lelkészhez tartoznak." A csendes ellenreformáció részeként királyi parancs nyomán 1747-ben Barkóczy egri érsek eltiltotta Átány lelkipásztorát, Tunyogi Miklóst, és megtiltotta a szórványokban lakó híveinek lelkigondozását.

A protestánsok helyzete II. József Türelmi Rendelete (1781) után kezdett javulni, hiszen számos fontos joghoz jutottak. Most már a nem articularis helyeken is szabadon gyakorolhatták vallásukat. A filia tagjai továbbra is kötelesek voltak stólapénzt fizetni a katolikus papnak, de az egyházi cselekményeket az adott helyen nem katolikus lelkészek is végezhették. Az 1727-től vezetett átányi református anyakönyvek bejegyzései hevesi személyekről is tudósítanak, a személynevek elé írt „Hevesi" megnevezéssel. Az anyaegyháztól elszakított három leányegyház 1784 július 30-án a megyéhez folyamodványt adott be, amelyben leírták vallási hovatartozásukat, és újraegyesítésüket kérték. A válasz 1784. augusztus 3-án a gyöngyösi megyegyűlésen adatott meg. Itt a királyi rendelet alapján megengedték az udvari paptartást Csorna Sámuel tenki nagybirtokosnak, így a három leányegyház lekigondozása is biztosítva volt. Az egyházmegye Szentpétery Fodor Pált rendelte ki, azonban rövid idő után, 1789-ben a „leányegyház híveinek és az úri rend nagy fájdalmára" Makiárra rendelték. Néhány év múlva egy királyi rendelkezés szabad utat nyitott a leányegyházak egyesülésére. A három leányegyház 1794 február 12-én egyesült, csatlakozott az átányi anyaegyházhoz.

 

 

 

 

 

 

<< VISSZA

 
 
 
 
 
Copyright © 2008 Alatka.hu e-mail: kurczl{kukac}gmail.com