„A hajdani mesterek azonban a veretsorok összeállításának variálásával, más-más típusú szíjvégek alkalmazásával elérték, hogy az egész Kárpát-medencében nincs két pontosan megegyező rozettás lószerszám-készlet. Ez által minden egyes helyreállítási kísérlet komoly hibalehetőségeket is rejt magában. Főként ha nem nyílt alkalom a veretek sírbeli helyzetének tanulmányozására." írja egy helyütt Révész László,²5 és ezzel a véleményével teljes egészében egyet kell érteni, hiszen a nyárlőrinci rozettás lószerszám garnitúra (7. kép) is tökéletesen megfelel eme feltételeknek. Gondolatát annyival lehet kiegészíteni, hogy a variációk nemcsak a garnitúrák vereteiben, hanem az egyes veretek díszítő elemeiben is megfigyelhetők. Anélkül, hogy a Kárpát-medence valamennyi valaha létezett és ismert rozettás veretét megkísérelnénk egymás mellé állítani, a jelenleg legismertebb lelőhelyek veretsorain keresztül is bemutatható azok sokrétűsége. Szinte állandónak mondható a veretek közepét díszítő félgömb alakban kiemelkedő „kőutánzat", amelyet gyakran bordázott foglalat keretez, amint az a nyárlőrinci vereteken is megfigyelhető. Ez alól indul a három vagy négy levélből álló, veretet keretező peremnél végződő fő motívum. Természetesen a levelek kidolgozásának számos variációja ismert, csakúgy mint a peremeknek. A levelek lehetnek két bordával kontúrozottak, elvékonyodóak vagy hasasodóak. A veretek többsége kör alakú vagy enyhén ovális, esetleg hatszögletű. A peremek lehetnek laposak, duzzadtak vagy profiláltak, egy vagy kettős kontúrozású pálcikamintával osztottak, körbefutóak, vagy a peremből kiemelkedő, lemélyített közepű körökkel tagoltak. Ezen alapmotívumokat váltogatva még több, egymástól alig-alig különböző változat megalkotására nyílik lehetőség. A szíjvégek akár pajzs alakúak, akár ötszögletűek, általában négy levélmotívummal díszítettek. Hátterüket azonban - kihasználva a nagyobb felület adta lehetőségeket - gyakran egyéb díszítőelemekkel is ellátják. A nyárlőrinci veretsor 24 darabja három levélmintával dísztett, kerete hat pontozott körrel tagolt. Két példány szemmel láthatóan teljesen más öntőformában készült, míg egy darab, az előző tárgytípus variációja. Ezen a példányon a minta kettőződött, ami a közép-mező levélmotívumán elmosódottan, a kereten viszont igen hangsúlyozottan érvényesül. (7. kép 18.) Ezt az eredményt úgy érték el, hogy a veretek öntése során a „negatívot" enyhén elforgatva, kétszer nyomták a homokformába. Ugyanezt az eljárást alkalmazták - igaz kevesebb pontossággal - a két teljesen eltérő mintázatú vereten. (7. kép 26-27.) Itt a veretek alapmotívuma négy, kettős kontúrozású, bordákkal hangsúlyozott levéldíszből áll, amelyet szintén a negatív elforgatásával kettőztek meg. A kevésbé kontúrozott perem mintázata ettől szinte teljesen elmosódott, azonban így is látható, hogy hasonlóak a Heves-Kapitányhegyen 1936-ban előkerült darabokkal.²⁶

 
26 RÉVÉSZ 2008, 196-197., 49. tábla 1-13, Heves-Kapitányhegyen is két típusú rozetta alkotja a veretsort, azonban külön érdekessége a leletnek, hogy ritka kivételként a két kantárrózsa díszítése teljes egészében eltér a megszokottól abban, hogy a megszokott sima levélmotívum helyett három körbefutó palmettadíszt alkalmaztak.