Az összesen 25 darabos,
különböző típusú veretekből álló készletet, összevetve az ásatások során feltárt
sírok anyagával, többé-kevésbé teljesnek tarthatjuk, még ha néhány díszítmény
esetleges elkallódását nem zárhatjuk is ki teljes bizonyossággal (3-4. kép). Az
ékítmények száma, valamint eltérő méreteik alapján feltételezhető, hogy a
kantárt, szügyelőt és a farmatringot egyaránt feldíszítették. Mindezek
rekonstrukciójára azonban aligha vállalkozhatunk. A hajdani mesterek ugyanis a
különböző formájú és méretű véreteket olyan változatos módon helyezték el az
egyes lószerszámok szíjazatán, hogy az egész Kárpát-medencében nincs két
pontosan megegyező lószerszámkészlet (MESTERHÁZY 1980,101-103).16 Az eddigi
rekonstrukciós kísérletek alapján a kisszíjvéget és a kisméretű, kerek véreteket
a kantárra, a nagyobb rozettákat, szíjvégeket és az övveret alakú díszeket a
szügyelőre és a farmatringra helyezhetnénk (FETTICH 1937, LXXXVII. t. 1; LÁSZLÓ
1943, 11-17, 30-31. 12. kép, 21-22. kép; DIENES 1956a; DIENES 1961, 154-157).
A helyzet azonban nem ilyen
egyértelmű. Azon sírok esetében, ahol csak kisméretű, ún. kantárveretek kerültek
elő, még gondolhatnánk arra, hogy csak a kantárt szerelték fel fémdíszekkel (Csorna-Sülyhegy,
Heves-Kapitányhegy, Karos-Eperjesszög II. temető 13, 53, 56. sír,
Koroncó-Rácdomb, Mezőmegyer, Sikló). E lehetőség iránt azonban erős kétségeket
ébreszt, hogy az említett sírok közül a karosi 13. sírban nem is volt zabla,
csak kengyelpár tehát csak a nyerget és a hozzá kapcsolódó szíjakat temették
el , az 56. sírban pedig a zabla a ló szájában helyezkedett el, vagyis
felkantározva hantolták a gazdája mellé, a lókoponyán viszont csak kis átfúrt
ezüstlemezkéket találtunk, a csupa kisméretű rozetta ellenben a ló
lábszárcsontjai között, a kengyelek közelében feküdt (RÉVÉSZ 1996,56-57). A
legegyértelműbb bizonyítékot azonban a gyomoréi lelet jelenti (BÖRZSÖNYI 1912;
SZŐKE 1954, xxv-xxvi. t.). Itt a bőrszíjak egy része is megmaradt, s még
előkerülése után fél évszázaddal is úgy lehetett fényképezni azokat, hogy az
egyik összefüggő szíjdarabon egymás mellett helyezkedett el egy kis és egy nagy
rozetta, tehát egy pofaszíjveret" és egy szügyelőveret". A békéscsabai leletek
esetében, mivel azok síron belüli elhelyezkedéséről semmiféle ismeretünk nincs,
az egyes veretek hajdani pontos szerepét sem tudjuk megállapítani, s ily módon
rekonstrukcióval sem kísérletezhetünk.
|