Alatka
Az elpusztult település nagy részben Boconád, kisebb részben Heves,
Tárnáméra és Tamazsadány határában. Alatka a megye D-i középső vidékén
feküdt. A XIV-XVII. százada között a források lakott helyként említik. A
XVII. század első felében még virágzott. A török alatt pusztult el, de
ugyanebben az időben a kuruc és császári katonáktól is szenvedett a környék.
Tehát több hatás vezethetett a falu elnéptelenedéséhez. Szabó János Győző
szerint az Ós-Tarna egyik ága folyt el területén, mely mellé települt a
falu.
Ma a Hevesi-síkon elhelyezkedő terület a magas árterek réti talajú,
keményfás ligeterdős táj típusába tartozott, ahol halászattal és
állattartással foglalkoztak.
Cserőháza
Elpusztult település Tarnazsadány határában. K-en, ÉK-en Báb és
Alatka, Ny-on Méra (Tárnáméra), É-on Zsadány
(Tarnazsadány) határolta. Először Cseröbáb névalakban (XV. század), majd a
XVI. század közepétől Cserőháza formájában találkozunk vele a forrásokban. A
Cseröbáb névalak - ha Báb etimológiájaként elfogadjuk a személynévi
eredeztetést - utalhat a közvetlen szomszédban lévő faluval azonos
tulajdonosra a Tárna egykori ága (Holt-Tarná) mentén, mely az előzőhöz
képest cserjés, bokros helyen volt. Az azonos tulajdonos feltételezése azért
valószínű, mert mind a két falu az Abák leányági rokonainak tulajdona volt.
Azonos tulajdonosa a XV. százában lehetett a két falunak. Cserőházát
1552-ben már elhagyottként említi a forrás. A Hevesről a Tárna mentén és a
Hevesről Gyöngyös felé vezető nagyút által közrezárt területen fekvő
település a törököknek eshetett áldozatul.
A falu az alacsony árterü gyakori vízborítású ligetes, lápos tájtípusban
települt meg, sok mocsári erdővel és náddal. A leginkább állattartásra és
halászatra volt alkalmas a vidék.
Farkasd
Elpusztult település Boconád és Heves között. A boconádi határ legdélebbi
csücskében van 'fark', 'farka' földrajzi név, de ez a D-i határ
nyúlványszerű alakjára utalhat, nem falunkra. Minden esetre ezeknek a
földrajzi neveknek a közelében helyezhető el Farkasd is. Határosai
Alatka,
Boconád, Ányástelek, Besenyő(telek), Jenőtelek (?), Heves, valamint Heves
határában legalább még egy ismeretlen falu. Szabó János Győző szerint a
Tárna egyik mellékága mentén kell keresnünk. Miké Károly ősvízrajzi
rekonstrukciója szerint Farkasd K-i határán ismeretlen nevű vízfolyás folyik
el.
A falu alföldperemi sík vidéken települt meg. Területe a barna erdőtalajú
lösztölgyes tájtípusban volt, mely terület az erdőirtások helyén
földművelésre is alkalmas volt, de a megélhetést elsősorban az
állattenyésztés biztosította.
Báb
Elpusztult település Tarnabod határában. Az írott forrásokban a falu a
XIV-XV. században fordul elő. A XVI. század közepén már deserta. A török
hódításnak eshetett áldozatul a Hevesről a Tárna mentén vezető nagyúrtól 3-4
km-re fekvő település.
Szabó János Győző a patai főesperesség középkori faluhálózatát bemutató
térképén a Tárna szerteágazó mellékágai közül a Csörsz-árok alatt folyó, még
szabályozatlan Ős-Tarna (Kis/Holt-Tarná) mellé helyzei. A gond az, hogy
Szabó János Győző nem jelöli meg a terület korabeli vízhálózatát is bemutató
térképének forrásait. Feltételezhető azonban, hogy a XVIII. századi
vízrajzot vetíti ki ebben az esetben is a középkorra. Az Ős-Tarnát illetően
nyilván Litzner János XVIII. századi térképét vette alapul. A mellékágakat
illetően azonban ismeretlen, hogy milyen térképet/térképeket használt.
Láttuk azt, hogy a Tisza mentén sem volt elegendő a XVIII. századi vízrajz
ismerete a magyar középkor - nem is beszélve a korai magyar középkorról
-vízhálózatának rekonstruálásához.
Báb vidéke az alacsony
árterek gyakori vízborítású, mocsári erdős, pangóvizes tájtípusába
tartozott. A megélhetést elsősorban a halászat és az állattartás
biztosította.
Anyás(telek)
Elpusztult település Boconád és Tárnáméra határában. Györffy György
Boconádtól Ny-DNy-ra helyezi. Határosai Fogacs, Vécsfölde, Méra
(Tárnáméra), Boconád, Farkasd (?), Besenyő(telek) (?) lehettek.
A falu a megye D-i középső vidékén, Szabó János Győző szerint az Ős-Tarna
(Kis/Holt-Tarná) partján települt meg. A falu létezésének időszakában, a
X-XI. (?) igen, viszont a XIII-XIV. században azonban nem ismerjük vízrajzi
viszonyokat.
Területe a magas árterek időszakos árvízi elöntésü, réti talajú, keményfás
ligeterdős tájtípusába tartozott, halászattal, állattenyésztéssel.