Átány leányegyházaként
(XVIII. század elejétől a XIX. század elejéig)
A leírások szerint Heves és környéke a
kérdéses időpontban a török pusztítás miatt szinte teljesen néptelen volt.
Mindenesetre az bizonyos, hogy a lakosság 1690 előtt, a törökök
ittléte idején arra kényszerült, hogy Heves északkeleti határába, a mai
Alatka közelébe települjön ki.
így a folyamatos vallásgyakorlat létét nem is lehetett nyomon
követni. De ebben az időszakban a hevesi reformátusok már az átányi
anyaegyházhoz tartoztak a szomszédos puszták, Tenk és Szárazbő
reformátusaival együtt. A kapcsolatra utaló első adatunk 1731-ből származik,
amikor a gyöngyösi vármegyei közgyűlés utasítására a megyében levő egyházi
javakról összeírás készült. Eszerint Hevesen az itt saját birtokon élő
helvét hitvallású nemesek az átányi helvét hitvallású lelkészhez tartoznak."
A csendes ellenreformáció részeként királyi parancs nyomán
1747-ben Barkóczy egri érsek eltiltotta Átány lelkipásztorát, Tunyogi
Miklóst, és megtiltotta a szórványokban lakó híveinek lelkigondozását.
A protestánsok helyzete II. József Türelmi
Rendelete (1781) után kezdett javulni, hiszen számos fontos joghoz jutottak.
Most már a nem articularis helyeken is szabadon gyakorolhatták vallásukat. A
filia tagjai továbbra is kötelesek voltak stólapénzt fizetni a katolikus
papnak, de az egyházi cselekményeket az adott helyen nem katolikus lelkészek
is végezhették. Az 1727-től vezetett átányi református anyakönyvek
bejegyzései hevesi személyekről is tudósítanak, a személynevek elé írt
Hevesi" megnevezéssel. Az anyaegyháztól elszakított három leányegyház 1784
július 30-án a megyéhez folyamodványt adott be, amelyben leírták vallási
hovatartozásukat, és újraegyesítésüket kérték. A válasz 1784. augusztus 3-án
a gyöngyösi megyegyűlésen adatott meg. Itt a királyi rendelet alapján
megengedték az udvari paptartást Csorna Sámuel tenki nagybirtokosnak, így a
három leányegyház lekigondozása is biztosítva volt. Az egyházmegye
Szentpétery Fodor Pált rendelte ki, azonban rövid idő után, 1789-ben a
leányegyház híveinek és az úri rend nagy fájdalmára" Makiárra rendelték.
Néhány év múlva egy királyi rendelkezés szabad utat nyitott a
leányegyházak egyesülésére. A három leányegyház 1794 február 12-én egyesült,
csatlakozott az átányi anyaegyházhoz.